Mozgásszervi betegségek megelőzését célzó szűrővizsgálatok, állapotfelmérések

Rizikó meghatározás – általános rizikótényezők
A mozgásszervi betegségek kialakulásában fontos, meghatározó szerepet játszanak az életkor a genetikai faktorok (öröklés) és az élet során elszenvedett (betegeket érő) környezeti hatások. A mozgásszervi betegségek nagy számban népbetegségnek számítanak, már korai életkorban kezdődhetnek, kialakulásuk korunk felgyorsult civilizációs hatásaival, ártalmaival is összefüggésbe hozhatók. A mozgásszegény életmód, az elhízás, az ülő vagy nehéz fizikai munka, a gyakori tartós számítógép használat, a helytelen táplálkozás, a sport hiánya, dohányzás, a tartós egyoldalú terheléssel vagy kényszertartással járó munkakörök, foglalkozások, a gyakori hosszas gépkocsivezetés, klíma használat, ismert gyerekkori mozgásszervi eltérések, egyéb speciális társbetegségek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigybetegség, különböző bélbetegségek, stb.) fennállása vagy fentiek társulásai nagymértékben fokozzák későbbi mozgásszervi megbetegedés megjelenésének kockázatát.

Az osteoporosis és rizikótényezői
Ki kell emeljük korunk „néma járványát” az osteoporosis betegséget és szűrővizsgálatok keretében történő korai felismerési lehetőségeit. A csontritkulás (mely csökkent csont ásványianyag tartalommal és fokozott csonttörékenységgel jellemezhető betegség) a szív-érrendszeri és daganatos betegségek mellett a harmadik legjelentősebb népegészségügyi probléma. A betegek száma évről évre emelkedik mivel a születéskor várható élettartam jelentősen megnőtt a nők életük jelentős hányadát a csontvédő ösztrogén és gesztagén hormonok hiányában élik le, számos kockázati tényező jelent meg a civilizált életmóddal, a mozgásszegénység mellett alacsony a kálcium és D vitamin bevitel, gyakori a csonttömeg csökkenést okozó gyógyszerszedés (egyéb betegségekre) a dohányzás az alkohol és a foszfátdús üdítők fogyasztása, a drasztikus fogyókúra (a testsúly 10% át meghaladó fogyás).

Az osteoporosis klasszikus főbb kockázati tényezői: a női nem, alacsony testsúly (kevesebb, mint 60kg), az ösztrogén hiány, pozitív családi előfordulás osteoporosis tekintetében, D vitamin hiány, krónikus vese és májbetegségek, csontvesztést eredményező gyógyszerek ( pajzsmirigy hormonok pótlására adott készítmények / pl. pajzsmirigy csökkent működése esetén /, szteroidok / glukokortikoidok /, bizonyos daganatellenes szerek /kemoterápia – citosztatikumok /, görcsrohammal járó betegségekben alkalmazott rohamellenes / antikunvulzív / szerek, bizonyos cukorbetegség elleni gyógyszerek / glitazonok /, bizonyos gyomor, nyombélfekély és reflux kezelésében alkalmazott savcsökkentő gyógyszerek / ppi / ), pajzsmirigy túlműködés, autoimmun kórképek.

A törési kockázatot (esési kockázat!) növelik többek között az életkor, az egyensúlyzavart előidéző korképek és gyógyszerek ( altatók, nyugtatók, bizonyos emlőrákok gyógyításában alkalmazott hormonkészítmények / aromatáz gátlók /, hirtelen vérnyomásesést, ortosztázist okozó gyógyszerek / pl. ópiát típusu fájdalomcsillapítók, izomlazítók, vízhajtók, bizonyos vérnyomáscsökkentők és depresszió elleni szerek ), cukorbetegség.

A 20-30. életév között kialakuló csúcs csonttömeget 50-85 %-ban genetikai faktorok határozzák meg. A csontvesztés lassú fázisa a harmadik évtizedtől kezdődik egyenletesen, a lényeges változások a menopausa (menstruáció elmaradása) környékén kezdődnek. Az ösztrogén szint 90%-os csökkenése először gyors csontvesztéshez vezet ami kb. 5 évig tart és évi 3%-os csontvesztéssel járhat, ezt követően a csontvesztés lassul évi 1/2 – 1 %-osra.
A gyengült szerkezetű csont már kis erőbehatásra is csonttöréssel reagál, akár egy köhögés tüsszentés is csonttörést eredményezhet. A menstruáció elmaradásával összefüggő törések elsősorban a csigolyákon és csuklón, míg az időskorral (75 év felett) összefüggésben a combnyaktörés válik gyakorivá. Egy 50 éves nőnek élete hátralevő részében a három típusos (csigolya, csukló, csípő) törés valamelyikének elszenvedésére 40% az esélye azaz szinte minden második nő számíthat osteoporosisos csonttörésre. Férfiak esetében ez a kockázat ennek 1/3 –a azonban ez sem elhanyagolható. A törések egy jelentős része fájdalom nélkül „némán” jelentkezik.

A szűrővizsgálat, állapotfelmérés jelentősége
A mozgásszervi szűrővizsgálat, állapotfelmérés során felfedezhetők a még panaszokat nem okozó statikai és tartási rendellenességek, kezdődő mozgásbeszűkülések, ízületi vagy gerinc deformitások, feltérképezhetővé válnak a mozgásszervi betegség kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők, így még panaszmentes állapotban „kezelhetővé” megelőzhetővé válnak bizonyos betegségek, illetve célirányos, rendszeres ellenőrzés kapcsán a korai therápia biztosítható, esélyt adva ezzel a betegnek a betegség elkerülésére, gyors gyógyíthatóságára, a betegség lefolyásának és kimenetelének pozitív irányú befolyásolására.

Osteoporosis szűrések
Az osteoporosis szűrések fájdalmatlan de biztonságos módszere a csontsűrűség mérésen alapul („csontritkulás vizsgálat”) A nemzetközi ajánlások alapján már 2 rizikótényező fennállása esetén az 50 év felettiek szűrése jelentős találati eredményt ad és minél több rizikótényező áll fenn annál korábban kell a vizsgálatot elvégezni.
A fentiek alapján az állapotfelmérések, szűrővizsgálatok kapcsán panaszmentes „betegeken” a rizikótényezők feltárására, a csonttörés szempontjából legveszélyeztetettebb csoport kiválasztására, majd az alacsony csont ásványianyag tartalom kimutatására törekszünk.
Ez az alapja a betegség korai felismerésének, kezelésének, a törések elkerülésének.

Szűrővizsgálatok összefoglaló javallatai - Rizikóbecslés
Mozgásszervi szűrővizsgálat, állapotfelmérés minden olyan esetben indokolt lehet - panaszmentesség ellenére is - amikor a lenti paraméterek vonatkozásában bármely fent részletezett rizikótényezővel vagy tényezőkkel rendelkezünk.

• Életkor kapcsán (kiemelve a menstruáció elmaradása környéki időszakot)
• Genetikai tényezők kapcsán (kiemelve a családban előforduló osteoporosist )
• Környezeti hatások kapcsán
• Életmód
• Munkakör
• Egyéb tényezők kapcsán
• Mozgásszervi előzmény (kiemelve az előzményben mozgásszervi műtéteket)
• Fennálló társbetegségek
• Tartós, rizikótényezőt képező gyógyszeres terápia